Miért állnak el a Polcz termékek? Hogy nem romlik meg hűtés nélkül?

“Csak azt szeretném tudni, hogy a főételek esetében hogyan lehetséges ez a hosszú eltarthatósági idő?”

Ez volt a főkérdése annak a levélnek, amit a minap kaptunk egy vásárlónktól, Ginától. Leírta, hogy milyen finomak a POLCZ készételek, amiket már megkóstolt, de nem teljesen értette, hogy a húsos ételeknél hogyan lehetséges hűtés nélkül a hosszú eltarthatóság – tartósítószerektől mentesen.

Ez másban is felmerülhet, ezért íme a történet, amiből megtudhatjuk, hogy:

– mi köze Bonaparte Napóleonnak a POLCZ konzervekhez
– hogy állhatnak el ezek az ételek ilyen hosszan – tartósítószerek nélkül
– hogyan lett egy egyszerű cukrászból az “Emberiség Jótevője”.

Történetünk az 1700-as évek végén kezdődik

Ekkoriban a francia hadsereg kb. Európa felével hadakozott. Viszont komoly gonddal álltak szemben: a katonákat jobban tizedelte az éhezés és a skorbut, mint az ellenség katonái. A belügyminisztérium ezért pályázatot hirdetett, hogy aki megoldja a sereg élelmezési gondjait, az jelentős pénzjutalomban részesül.

Meglepő, hogy kitől érkezik a megoldás

Főhősünk Nicolas Appert ekkoriban cukrászként dolgozott, de korábban sör és pezsgő készítők mellett is szerzett tapasztalatot. A felajánlott díj nagy lendületet adott kísérleteihez. Az ötletének magja a következő volt:

„Szorosan ledugaszolt, vastag falú üvegpalackokba rakott különféle élelmiszereket hosszabb-rövidebb ideig forrásban lévő vízfürdőben tartott”.

Megelőzte a korát

Ekkor még mit sem tudtak arról, hogy az ételek romlását az azokban található mikroorganizmusok okozzák, ezt csak később, 1860-ban bizonyította be egy másik francia, akit biztosan mindenki ismer: Louis Pasteur.

Appert viszont valahogy ráérzett arra, hogy a hő elpusztítja ezeket az enzimeket, a szorosan lezárt edény pedig megakadályozza az új szennyeződés bekerülését. A módszer bevált és az 1800-as évek elején a katonák már rendszeresen fogyasztották ezeket az ételeket.

Amikor egy több, mint négy hónapos hajóút után kibontották a korábban gondosan lezárt üvegeket, Appert így lelkesedett:

„Amikor kinyitottuk az edényeket, és megkóstoltuk a bennük lévő 18 különféle tartósított élelmiszert, kiderült, hogy mindegyik megőrizte eredeti frissességét, és a tengeri út során a legkevésbé sem romlottak meg”.

A jutalom sem maradt el

A módszer kidolgozásáért maga Bonaparte Napóleon adta át Appertnek a tekintélyes pénzdíjat és az “Emberiség Jótevője” megtisztelő címet.

Mi történt azóta?

A módszer azóta világszinten elterjedt és mindennapossá vált. Mára részletesen kidolgozott eljárások és paraméterek vannak, hogy bizonyos ételeket milyen hőfokon és mennyi ideig kell hőkezelni, hogy hűtés nélkül is sokáig elálljanak.

Egyszerű háziasszonyok is ezt a módszert használják, mikor nyáron gyümölcsből befőttet vagy lekvárt készítenek. A húsos ételek már otthon nehezen kivitelezhetőek, mert itt nem elég a forrázás, ez esetben magasabb hőfokra és gőzre van szükség, de az elv ugyanaz.

A POLCZ konzervek is így, ezzel a több, mint 200 éves módszerrel készülnek.

Abból a korból, mikor nemhogy tartósítószerek nem léteztek, de azt sem tudták igazából, hogy miért romlik meg az étel.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicolas_Appert

http://mult-kor.hu/20021030_ketszaz_eves_a_konzerv